Nekem semmi sem elég! Mindent ide nekem!
Biztosan Ön is érezte már, mikor “egy édes és krémes tortaszeletet” (egy kis lehetőséget) ízlelgetett, és ezek után hirtelen hatalmába keríti egy leküzdhetetlen vágy, hogy még többet “egyen” (egy nagyobb lehetőség), és legszívesebben azonnal felfalná az “egész tortát”.
A legtöbben tisztában vagyunk vele, hogy ez bizony a “mohóság” jele! De elgondolkodott már rajta, hogy a mohóság tárgya nem csak egy “csokitorta” lehet?
Biztos vagyok benne, hogy sok ember küzd a mohósággal élete valamelyik területén – legfőképpen a pénzügyi mohósággal!
Vagy ha mégis, nem akarják beismerni, hiszen tudják, hogy a mohóság nem tartozik éppen a jó és elfogadható tulajdonságok közé.
De mi is tulajdonképpen a MOHÓSÁG?
A buddhizmus szerint – a nemtudás és a gyűlölet mellet – egy olyan emberi jellemvonás, ami tönkreteszi az életünket!
A mohóság lényegében nem más, mint hogy folyamatos késztetést érzünk arra, hogy még többet és még jobbat kapjunk meg mindenből, mindezt pedig minél gyorsabban!
Valójában soha semmi nem lehet elég!
Természetesen arra törekedni, hogy például minél jobbak legyünk, minél sikeresebbek nem nevezhető rossznak és elítélendőnek – egy bizonyos szintig.
De miért is törekszünk még többre, még akkor is, ha már eleget birtoklunk?
Egyrészt, mert nem vagyunk képesek felmérni azt, hogy mi az, amivel már rendelkezünk, másrészt pedig, nap mint nap új „csábítások” érnek bennünket.
Ha van egy szép autónk, biztosak lehetünk benne, hogy pár hét múlva megjelenik egy még újabb és szebb modell. De talán az egyik legkézenfekvőbb példa a mobiltelefonok piaca. Villámsebességgel bővül az újabbnál újabb telefonok köre. A legtöbb ember pedig képtelen ellenállni annak, hogy amint egy „okosabb” modell piacra kerül, azonnal le ne cserélje készülékét.
Ez egy ördögi kör, mely talán sosem fog véget érni, hiszen a tudomány és a technika fejlődése megállíthatatlan, mi pedig mohóságunk révén, rendkívül jó táptalajt biztosítunk a növekedésnek.
Az üzleti életben is…
De nem csak a magánéletben törekszünk a legjobbra, hanem az üzleti életben is. Sokszor az üzleties szemlélet olyan szintű mohóságot generál, hogy észre sem vesszük és életünk már nem szól másról, csak a vagyongyarapításról. Sajnos csúnya szóval élve, le**arva minden mást.
Mindig lesznek újabb piacok, amelyek meghódításra várnak, és mindig lesznek fogyasztók, akiket meg kell nyernünk magunknak. Sokszor pedig a siker, a pénz hajszolása során képesek vagyunk könyörtelenül átgázolni másokon és kihasználni bárkit saját érdekeinknek alárendelve.
“A lényeg, hogy minél gyorsabban, minél több üzletet kössünk meg, és ezzel minél inkább vastagítsuk pénztárcánkat.”
De valóban megéri?
Hiszen gyakran a gyors sikert, ugyanolyan gyors bukás követ…
A mohóságot gyakran hosszú ideig fel sem ismerjük életünkben. De előbb-utóbb rájövünk, hogy ennek a mérhetetlen birtoklási vágynak súlyos ára van! Amíg azért folytatunk végeláthatatlan küzdelmet, hogy még többet és jobbat szerezzünk meg mindenből, elsiklunk olyan dolgok felett, amelyek nélkül a megszerzett javak semmit nem érnek.
Önzőségünkért és kapzsiságunkért tehát súlyosan megfizetünk! Családunk, gyermekeink, kapcsolataink, egészségünk láthatja kárát.
Mi lehet a megoldás?
Álljon meg egy percre és gondolkozzon el azon, hogy mi az, ami már a birtokában van, melyek azok a javak, amiért hálás lehet életében.
Ne hagyja, hogy elvakultsága boldogsága útjába álljon! Fordítson elegendő időt mindazon személyekre és dolgokra, akiket és amiket fontosnak tart életében!