Kitartás nélkül nincs győzelem!
Július 27-én végre elkezdődött az az esemény, melyet az egész világ izgatottan várt, köztük hazánk is. Valószínűleg mindenki tudja, mire is gondolok, hiszen akár hova nézünk (televízió, rádió, közösségi oldalak, …) mindenhol Olimpiai lázban égnek az emberek. És miért ne tennék, hiszen remek sportolók képviselik hazánkat Londonban.
Úgy hiszem, egyetlen ember sincs ma az országban, aki vasárnap óta ne tudná, hogy ki is az a Szilágyi Áron. Ő az, aki 22 évesen (!) megszerezte a 2012-es Olimpia első magyar aranyérmét. Azt hiszem, joggal lehet rá büszke az egész ország! Gratulálunk!
De hogyan is válhat valaki olimpiai bajnokká?
Azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb dolog a kitartás!
Addig, hogy valaki eljusson a sportban egy ilyen magas szintre, rengeteg kitartásra van szükség. Gondoljunk csak a heti vagy akár napi több órás edzésre, a versenyekre való felkészülésre, a rengeteg áldozatra, melyet egy komoly sportolónak meg kell hoznia.
Vagy éppen azokra a pillanatokra, mikor egy versenyen nem a saját maguk, illetve környezetük által elvárt szinten teljesítenek. Ilyenkor is „fel kell állni” és küzdeni a célokért, a minél magasabb helyezés eléréséért!
Mindenképpen előny, hogy valaki valamilyen sportágban tehetséges, de mellette meg kell lennie a kitartásnak, szorgalomnak, és a befektetett munkának, hogy elérje céljait. Hiszen ha ez nem lenne meg, elképzelhető, hogy a következő versenyre csak az első 3 helyezett menne el.
Nem csak a sportolóknak van szükségük kitartásra!
Gondoljuk csak végig, hogy életünk során milyen sokszor kell helytállnunk. Néha egy élsportoló kitartására van szükség ahhoz, hogy elérjük a magunk elé kitűzött célokat.
Hiszen helyt kell állnunk már egészen fiatal korunktól az iskolában, majd később a munkában, a gyermeknevelésben vagy éppen a párkapcsolatainkban. Minden helyzetben a maximumot (vagy az ahhoz közeli szintet) kell nyújtanunk!
Persze ez elméletben nem is hangzik olyan bonyolultan, de a való életben ez már nehezebb, mivel tenni kell érte.
Mi is kell tulajdonképpen ahhoz, hogy céljainkat elérjük?
Soha ne arra gondoljunk, hogy „én ezt képtelen vagyok megcsinálni, nekem ez nem sikerülhet”. Ez a legrosszabb, amit egy adott szituációban tehetünk.
Vajon milyen eredményeket érne el az a sportoló, aki a versenyszáma előtt így gondolkodna? Hát nem sokat… Helyette olyasmi járhat a fejében, hogy most itt a lehetőség, és megmutatom, hogy mire vagyok képes.
Bízzunk önmagunkban még akkor is, ha esetleg másoktól nem is kapjuk meg a kellő motivációt, illetve a belénk vetett bizalmat. Sőt, akár használjuk ki ezt is, és ösztönözzön ez még inkább bennünket, hogy igenis képesek vagyunk bármire. Ha mi nem bízunk önmagunkban, hogyan is várhatnánk el, hogy mások bízzanak bennünk.
Az élet folyamatosan próbára tesz minket, nap mint nap helyt kell állnunk.
De mi van akkor, ha mégsem sikerül elsőre elérni céljainkat?
Egy dolgot tehetünk, hogy összeszedjük magunkat, és még keményebben küzdünk! Nem adhatjuk fel! Ne feledjük, minél nehezebb és rögösebb a célhoz vezető út, amelyet megtettünk, annál nagyobb a dicsőség.
Ha pedig elérjük céljainkat, akkor egy olyan érzést fogunk megtapasztalni, amely leírhatatlan! Amikor az ember ott áll a „győzelem kapujában”, akkor érzi igazán, hogy megérte, és ha újra végig kellene mennie az úton, akkor ismét képes lenne rá!
Kíváncsi vagyok, hogy Önt mennyire inspirálják az Olimpián elért eredmények. Mit tud tanulni belőlük?