A korlátok az agyban léteznek
Sokszor hajlamosak vagyunk kimondva, vagy kimondatlanul arra a következtetésre jutni, hogy “ezt nem tudom megcsinálni”, “ez így nem fog menni”, “lehetetlen”, stb… Nem is kell kimondani, elég, ha gondolatban megjelenik. Fontos tudni, hogy ezen korlátaink csak az agyunkban léteznek.
A korlátokat “megtanultuk”
Gondoljon egy újszülött csecsemőre. Ő is korlátokkal születik? NEM!
Mindannyian korlátok nélkül jövünk a világra és azt ahogy növekszünk, ezeket úgy tanuljuk meg. Tanuljuk otthon a szüleinktől, rokonainktól, és az óvodában, iskolában is kapunk bőven belőle.
És ha már megtanuljuk, alkalmazzunk is szépen egész életünk során, és sokszor ezek a korlátok gátolnak meg minket sikereink elérésében. Szinte szokásainkká válnak korlátozó gondolataink, mechanizmusaink.
A jó hír azonban az, hogy ahogy ezeket meg tudtuk tanulni (mondjuk úgy, hogy megtanítottak rá), úgy azt is megtanulhatjuk, hogyan döntsük le korlátainkat.
.
Lehetetlen nem létezik
- Mi lett volna, ha Annak idején Henry Ford elfogadta volna az akkor lehetetlennek tűnő technikai fejlesztéseket?
- Mi lett volna, ha Edison (róla még lesz szó) azt mondta volna, hogy belenyugszik a “kudarcba”?
- És mi lett volna, ha Bell nem hisz abban amit csinált?
Az a közös ezekben az emberekben, hogy hittek abban, amit csináltak. Kudarc számukra nem létezett. Elkötelezettek voltak céljaik mellett, más lehetőség el sem tudtak képzelni.
„Sosem fogom belátni, hogy létezik lehetetlen.” (Henry Ford)
Ha ők anno úgy döntenek, hogy elfogadják a lehetetlent, akkor most lehet, hogy nem tudnánk autózni, világítani, vagy épp telefonálni.
Lehetetlen nem létezik, csupán olyan dolgok, amelyekről még nincs elegendő információnk.
Javaslom tehát, hogy Ön is állítsa át a gondolkodását: ha megvan a cél, akkor a mellől ne tágítson és döntse le korlátozó hiedelmeit azzal kapcsolatban, hogy esetleg nem tudja megcsinálni. Ilyen nem létezik. Minden megoldható, csak lehet, hogy még szükségesek hozzá erőforrások.
A “kudarc” ne legyen korlát
Tudatosan nem szeretem a kudarc szót használni, de szemléltetés miatt ez most szükséges. Szóval ha valamit kudarcként élünk meg, az nem szabad, hogy korlátot képezzen az agyunkban.
Gondoljon csak bele, ha a kisgyermek amikor járni tanul, bizony elesik néhányszor. De mégsem dönt úgy, hogy mostantól kezdve ő négykézláb fog közlekedni.
Vagy egy másik példa. Edisont tekintik az izzólámpa feltalálójának. Kering egy történet arról, amikor Edisont megkérdezte egy riporter, hogy több ezer próbálkozás után sem sikerült az izzó feltalálására tett kísérlete, hogy hogyan éli meg ezt a kudarcot?
Mire Edison azt mondta, hogy nem kudarcot vallottam, csupán megtaláltam több ezer olyan módot, ahogyan nem lehet felfedezni az izzót!
Ezek után folytatta kísérleteit, melynek eredménye mára már mindenki számára ismeretes.
Ha már “kudarc”, akkor tanuljunk belőle
Ha valami nem sikerül, ne mondjuk “kudarcnak”. Az nem azt jelenti, hogy nem lehet megcsinálni, hanem azt, hogy most még nem sikerült ebben a formában, vagy ilyen feltételekkel. Kudarc helyett mondjuk inkább azt, hogy “átmeneti nehézség”, esetleg “értékes tapasztalat”.
Semmi sem történik véletlenül. Lehet, hogy még nem vagyunk felkészülve arra, hogy elérjük a kívánt eredményt / állapotot. Vizsgáljuk meg azt, hogy mi az átmeneti nehézség üzenete számunkra, mit tudunk tanulni belőle.
Aztán pedig tegyük fel a kérdést magunknak: “Hogyan oldhatom meg… / érhetem el… / csinálhatom meg…”